A mozi hivatása


A mozi igen nagy karriert csinált. Az emberek nagy részének kellemesebb, látogatottabb szórakozóhelyévé vált, mint a színház. Ennek magyarázatát egyrészt abban látjuk, hogy olcsóbb, kevesebb parádét (jóformán semmit) kíván, mint a színház, másrészt érdekesebb, változatosabb, nem egyszer tanulságosabb, mert a technikai fejlődés oly rohamos, hogy ma már a mozigép előtt nincs lehetetlenség. A legcsodálatosabb attrakciók, messze földek gyönyörűséges vidékei, melyek után csak vágyódnunk szabad ebben a nehéz életben, regények stb. mind megjelennek a vásznon, hogy elkápráztassanak, kacajra csendítsenek, elénk hozzák az álmodott messzi tájakat.

Az emberek nagy részének, a mozi iránti szeretetüket annak változatosságában, érdekességében, káprázatosságában látjuk.

Kérdés csak az, vajon rászolgált-e a mozi az embereknek erre az egyre fokozódó érdeklődésére, vagyis teljesíti-e hivatását, vagy visszaél azzal?

Ha a régebbi időkre gondolunk, meg kell állapítanunk, hogy a mozi visszaélt a közönség érdeklődésével s ennek szórakoztatás helyett konkolyt hintett. Sajnos, ez a konkoly termékeny talajra talált. Emlékezzünk csak vissza: a mozi hatása alatt hány és milyen vakmerő gonosztettet követtek el! Különösen a fiatalkorúakra voltak rendkívül káros hatással az ún. detektív-drámák, melyek voltaképpen nem voltak egyebek, mint azoknak a fondorlatos eszközöknek a bemutatói, melyekkel a bűncselekmények elkövethetők. Az igazi detektívdrámákban épp ennek az ellenkezőjét kell látnunk: a bűn megtorolhatása végett munkába állott detektív-bravúrokat. Ez azonban nem kell a mozinak.

Azután ott voltak az erotikus szerelmi darabok, amelyek szintén éreztették káros hatásukat, amelyek ismét csak a bűn dicsérői vol tak, mert hiszen számtalanszor láttuk, hogy az erkölcsileg elbukott nő épp oly boldoggá lehet, mint az ártatlan leány. Ott voltak a házasságtörők, akik a legravaszabbul csalták egymást.

Azt mondhatjuk, hogy a mozi régebben nagy hazugságok, bűnök elkövetésére példát mutató csarnok volt, ahonnan a kevés intelligenciával, könnyebb erkölcsi felfogással bíró emberek és fiatalkorúak csak bacillusokat vittek magukkal. A mozi régen nem teljesítette hivatását, visszaélt a közönség bizalmával.

Szerencsére más országok példájára nálunk is elrendelte a kormányzat a mozgófényképek előzetes vizsgálatát (5123. 1920. B. M. sz. rendelet). Úgyhogy nálunk is nyilvános előadásra csak olyan film kerülhet, amelyet erre a célra engedélyezett a m. kir. országos Mozgóképvizsgáló Bizottság. Az engedélyezett filmek vagy olyanok, melyeknek előadásán tizenhat éven aluli fiatalkorúak nem vehetnek részt, vagy olyanok, melyek korlátozás nélkül bemutathatók. Az engedély mindig írásbeli, amelyen a bizottság jelzett irányú határozata szintén fel van tüntetve.

Ez a kétségtelenül szükséges intézkedés nagy mértékben előmozdította a fentebb említett tartalmú és irányú filmek forgalombahozhatóságát. Ma már hamis paradoxont, megmételyező tendenciát szolgáló filmeket nem látunk. Kívánatos lenne azonban, hogy a 16 életkor felemeltessék, mert hiszen az értelem voltaképpen csak a korhatáron kezd kifejlődni, a szexuális ösztönök itt kezdenek ébredezni s fejlődésükre káros hatással lehet, kilengésekre adhat módot olyan filmek látása, melyek a következményekkel számolni tudó egyénekre már egyáltalán nincsenek befolyással. Általában a fiatalkorúak eltiltandók lennének minden olyan film megnézésétől, amely izgató s alkalmas arra, hogy a fejlődő gyermeklélekben káros nyomot hagyjon.

Nézetünk szerint a mozinak meglenne a nemes hivatása: az ismeretterjesztés, értékes irodalmi alkotások ügyes rendezésben való bemutatása, amerikai ízű vígjátékokkal való szórakoztatás, amelyben annyi új ötlet, szellemesség, helyzet- és jellemkomikum van. És ma, amikor úgyis annyi gondjuk-bajuk van az embereknek, jól esnék, ha órákra is felüdülhetnének egy-egy bemutatásán. Még arra kellene jogszabályt alkotni, hogy a sok sületlen, tartalmatlan film ne kerülhessen előadásra, mert ezek a rendszerint jóhangzású, érdeklődést keltő címmel és megfelelő reklámmal beharangozott filmek bosszantóan üresek és szórakozás helyett csak szitkot váltanak ki a közönségből.

A mozi tehát akkor teljesíti hivatását, ha értékes alkotásokat mutat be a közönségnek. Megállapíthatjuk, hogy a múlttal szemben általában lényegesen haladás tapasztalható, s egyik mestermű a másikat éri. Hogy csak néhányat említsünk: Az apokalipszis négy lovasa, Cyklon, Az örök csend tornya, Amerika hőskora, Fridericus Rex stb. Azonkívül számtalan regény került filmre (Maupassant stb.), melyeknek értéküknél fogva meg is volt a sikerük.

Megkérdeztünk néhány mozitulajdonost, hogy milyen filmeknek van nagy sikere? Meglepetéssel hallottuk, hogy a történelmi filmeket a közönség nagy része unalmasnak találja s inkább a társadalmi kérdéseket tárgyaló filmek vonzzák az embereket. Különösen szeretik a szerelemben bővelkedő képeket, ezt az unalomig agyoncsépelt, mégis mindig érdekes témát. Legkevesebb közönsége - az ismeretterjesztő filmeknek van.

Szomorú ez a nyilatkozat, mert éppen az ellenkezőjét gondoltuk, és tartottuk valószínűnek. Úgy látszik azonban, hogy az emberből kihal vagy legalábbis haldoklóban van ismeretkörük bővítésének vágya, nem érdekli a történelem, az élet tanítómestere, csak a szerelmi kalandok kellenek, amelyek lehetnek ugyan érdekesek, de nem méltó az emberhez az ilyen kaland.

Megállapíthatjuk, hogy a mozi még ma sem teljesíti úgy hivatását, amint elvárható, kívánatos lenne. Igaz másrészről, hogy a közönség nagy része nem kíváncsi olyan filmekre, amelyek nemesítenék ízlésében, bővítenék ismeretkörét.

Akkor vagyunk igazán emberek, ha a könnyű, léha dolgok nem érdekelnek, hanem a magvas-tartalmas darabokért lelkesedünk. Úgy gondoljuk, hogy ha az emberek mások lennének, hivatásához közelebb jutna a mozi is.

Nincsenek megjegyzések: