Hódító fáraók múmiája szétporladt és összeesett, hadjáratok száraz évszámokká zsugorodnak, de csodáljuk Théba templomának megmaradt oszlopait. Nem csatákkal mérjük és győz ma is a görögök ereje; Pheidias fehér márványai, Platón és Arisztoteles betűi hatalmasabbak és erősebbek a csillogó vértű Hectoroknál. Michelangelok, Leonardok és Danték hirdetik az olasz nép erejét. Goethe és Beethoven a németek romokba nem dönthető, meg nem semmisíthető értékei maradnak. Folytathatnám vég nélkül. Mindazt, ami a neandervölgyi barlanglakóból homo sapienst, kultúrát és Európát teremtett, a szellem emberei, tudósok, művészek adták és fogják a jövőben is adni. Nagy varázslók és orvosok ők, emberivé és istenivé formálják állati életünket.
Most háború van. Norvégiától Krétáig, Flandriától a Volgáig ömlik a vér és égnek a városok. Ilyen katasztrófa még nem pusztított ezen a földdarabon. Nemcsak dómokat és katedrálisokat, évszázadok kőbeálmodott szépségeit dönti porba, de kettéhasítja sok szentnek tartott szokás, törvény, vallás életformák vékonyka álarcát és az emberi bestia ősi, már-már elfelejtett kegyetlen arca fenyegetőn bukkan ki a tépett takarók mögül. A művészet, mely életet álmodó hitével, a szeretet és az örök humánum mindent megértő írjával gyógyította a sebeket, vár és talajvesztetten áll a nagy kavargásban. Vár türelemmel az ő idejére. Mert tudja, hogy az emberek a szenvedések, gyűlölet, vér és romok világából ismét hozzá menekülnek; a harmónia, az igazság elfelejtett arcához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése